Kőrösi Csoma Sándor életművéről az alábbi tájékoztatást, indoklást nyújtotta be egyesületünk az Erdélyi Értéktár létrehozását célzó projekthez.
Körösi Csoma Sándor (1784–1842) hagyatéka Kovászna megye egyik legnagyobb és legsúlyosabb értéke. Ezt – és hogy tud róla a világ – az is bizonyítja, hogy 2009-ben az UNESCO Világemlékezet listájára bejegyezték gyűjteményét.Amint az alábbi – nem teljes – összefoglalása a munkásságának is mutatja, Csoma életműve egyetemes értéknek tekinthető.
Csoma hét éven át tartó, nélkülözésekkel teli, kemény, és önmagával szemben is kíméletlen tibeti tanulmányainak legfőbb gyümölcse, a tibeti nyelvtan és szótár 1834-ben jelent meg Kalkuttában. Munkái úttörő jellegűek, s megszületett velük az orientalisztika egy új tudományága, a tibetisztika. Mindkét munka időtállónak bizonyult: 1971-ben és 1984-ben ismételten kiadták őket.
Szótára hosszú ideig a legfőbb forrása volt a később készült híresebb szótáraknak, így a Jäschke- és a Das-féle tibeti-angol szótáraknak. Egyetlen hibája felépítésében rejlik, az ugyanis a hagyományos tibeti és a későbbi, nyugatiak által (ideérve az indiai Dast is) összeállított szótárakkal szemben nem a tibeti abc-t követte, hanem a latint. Ez a zavaró és használatát jelentősen megnehezítő szerkesztési hiba azonban nem Csoma rovására írható; a könyvet kiadó Ázsiai Társaság határozott kérése volt a latin abc-n alapuló rendszer, s úgy tűnik e szándékuktól még a tibeti nyelv akkor egyetlen ismerője és tudósa sem tudta őket eltántorítani.
Ami Csoma nyelvtanát illeti, ismét kevés lenne, ha csupán annak úttörő jellegére hivatkozva beszélnénk róla. Bár a nyelvészet és a nyelvtanok leírásának módszertana a 19. század óta gyökeres változáson ment keresztül, mégis Csoma nyelvtana, részletessége és anyagának gazdagsága folytán, még napjainkban is újabb munkák forrásául szolgál. Csoma azonban nem egyszerűen csak a tibeti nyelv leírását adja könyvében, hanem kiegészítette azt a tibeti időszámítás ismertetésével, kronológiai táblázatokkal, a kánonból vett szépirodalmi szemelvényekkel, a beszélt tibeti nyelvből származó fordulatokkal és a tibeti és nepáli írás különböző típusait bemutató litográfiákkal.
Harmadik, posztumusz monográfiája a szanszkrit-tibeti-angol szójegyzék, vagyis a 9. században készült híres buddhista terminológiai szótár, a Mahávjutpatti angol megfelelőkkel kiegészített változata, több mint egy évszázadig egyedülálló munkának számított e téren.
Csoma dolgozatait szemlélve ugyancsak rá kell döbbennünk munkásságának és szellemének nagyságára. Még napjainkban is, amikor a tibeti nyelvet már számos egyetemen oktatják és a tibeti szövegek szerte a világon elérhetők, csak a legnagyobb nevű és legolvasottabb kutatók mondhatják el magukról, hogy a tibeti irodalom és tudományosság hatalmas és szerteágazó irodalmában olyan alapos jártasságra tettek szert, mint amilyen a kezdet kezdetén Kőrösi Csoma Sándoré volt.
Térségünk nemzetközi legnagyobb szülötte, sőt az egész magyarság egyik kimagasló egyénisége, akinek életművét számon tartja az egyetemes tudományosság. Szakmáját tekintve nyelvész, s aligha van a világon egy hozzá hasonlóan számon tartott és elismert nyelvtudós. Tisztelte és maximálian értékelte kora, s értékeli az utókor is. Jeles tudósok – köztük a francia Bernard Le Calloc’h, a magyar Csetri Elek, Szilágyi Ferenc, a Genfben élt Marczell Péter évtizedeket szántak az ő hagyatékának kutatására. A Delhi-i Indira Gandhi központ 2015-ben rendezte meg Csoma konferenciáját, amelyen indiai, ausztráliai, holland, német és magyar kutatók vettek részt. Calcuttában az Ázsiai Társaság egy pár évvel ezelőtt is könyvet jelentetett meg róla. Ha a világnak érték, nekünk is az kell, hogy legyen. Mert mi adtuk őt a világnak.
Forrás
Kőrösi Csoma Sándor hagyatéka egyetemes érték
- Írta: Infó
- Kategória: Csoma Sándor