Az Út hívószóval meghirdetett 2024-es Ignácz Rózsa Napok – Ignácz Rózsa Irodalmi Versenyen felnőtt korosztályban különdíjat nyert a veszprémi Rybár Olivér "Ignácz Rózsa Kelet-afrikai utazása és útleírásai a korabeli sajtó tükrében” című tudományos esszéért, az Egyed Emese költő, író, Faludi Ferenc-díjas irodalomtörténész, ny. egyetemi tanár (Kolozsvár), Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas író, költő, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja (Budapest), Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész, egyetemi tanár (Csíkszereda) alkotta zsűri döntése szerint. Dr. Rybár Olivér alapvetően földrajzos utazók életével foglalkozik, tudománytörténeti szempontból: például Cholnoky Jenő – akiről könyvet is írt –, Lóczy Lajos, Laczkó Dezső, Simonyi Jenő életével. Ezúttal viszont Ignácz Rózsa inspirálta. Szeretettel gratulálunk és köszönjük! Hozzájárulásával az alábbiakban közzétesszük a munkáját. További sok sikert kívánunk!
Ignácz Rózsa Kelet-afrikai utazása és útleírásai a korabeli sajtó tükrében
Ignácz Rózsa Kelet-afrikai utazása és útleírásai a korabeli sajtó tükrében Ignácz Rózsa (1909-1979) erdélyi írónő a hazai irodalom egyik kevésbé ismert alakja. Útleírásai ellenére a földrajzos körökben sem igazán köztudott munkássága, annak ellenére, hogy több Európán kívüli kontinensen is járt, melyekről számos útleírása, beszámolója és érdekes közleménye jelent meg. Az 1930-as években bár Párizsban volt színházi tudósító nagyobb utazásokat még nem tett.
Ignácz Rózsa afrikai útja után 1967-ben (fotó: Krónika – A Kanadai Magyar Kultúrközpont Lapja 6. évf. 7-8. sz. 1980. p. 27.)
Elvált, férje – Makkai János – 1946-ban hagyta el az országot. Később, fiuk, Ádám a forradalom után követte édesapját. Ignácz Rózsa számára csak az 1963-as általános amnesztia után vált lehetővé, hogy meglátogathassa Amerikában élő fiát és rokonait. Ekkor tette első nagyobb utazását az Amerikai Egyesült Államokban. Fia szerint édesanyja összesen öt alkalommal járt az Államokban, mely élményeiről több kötetében is beszámolt. Másik két nagyobb utazása, 1966-ban és 1968-ban történt. 1968-ban visszatért Amerikába, ekkor a kontinens déli részén, főként Argentínában utazott.
Legegzotikusabb és földrajzos szempontból talán legérdekesebb utazása Afrikához köthető. 1966-ban erdélyi barátnője, a Kenyában élő Köllő Ilona meghívására Kelet-Afrikába utazott. Az írónő szerint három, fia szerint közel hat hónapot töltött kint a fekete kontinensen. Afrikában csak egyszer járt, viszont ez az utazása meghatározó volt életműve szempontjából. Az út célpontja a kenyai Mombasa városa volt, ahol Köllő Ilona és bankár férje laktak. Innen kiindulva tett hosszabb-rövidebb utazásokat a szomszédos Tanzániába és Ugandába, ugyanis turistavízummal átléphetett a határos államokba is.
Kenya az 1960-as évek második felében már túl volt a Mau Mau felkelésen (1952-1959), az ország 1963 év végén kiállította ki függetlenségét. Ignácz Rózsa tehát egy éppen újjáalakuló országba csöppent, ahol egyaránt jelen voltak még a törzsi kultúra hagyományai, a gyarmati múlt emlékei és a modern demokrácia csírái is. A szomszédos Tanzánia 1961-ben békésebb körülmények között szabadult fel a brit birodalom alól. Ignácz Rózsának lehetősége volt megtekinteni ezen országok legszebb természeti látnivalóit, mind a földrajzilag érdekes területeket, mind pedig a gazdag élővilág helyszíneit. Megismerhette a helyi őslakosok életmódját, történeteit és meséit is. A gazdag élmények hazatérése után számos írásához szolgáltattak alapanyagot.
A következőkben az 1966-os utazását és az azt követő híreket, valamint az útról írt kötetei visszhangját kívánom bemutatni, a hazai sajtóban megjelent írások alapján. A hazai lapokban először 1966 szeptemberében jelent meg a hír, hogy az írónő Afrikában tartózkodik. Az Irodalmi Újság közölte fia, Makkai Ádám beszámolóját, mely szerint
„Ignácz Rózsa író, Mombasa városában van Mrs Harold White, született Köllő Ilonka székelyasszony barátnéja vendégeként. (…) Évenként hazalátogat Magyarországra; anyámmal így ismerkedtek meg: meghívta magához világot látni, útiköltségestől, mindenestől.” (Makkai Ádám: Uhuru és majomszőr-legyező – Levél Kenyából 1966 nyarán. Irodalmi Újság – 17. évf. 14. sz. 1966. szeptember 15. pp. 9-10).
Tíz éve az USA-ban élő Makkai Ádám kéthetes látogatáson vett részt Afrikában. A nyelvész fiú leírta, hogy édesanyja milyen remek körülmények közt élhet a fekete kontinensen, ahol korábban Köllő Ilonka vendége volt gróf Széchenyi Zsigmond híres vadászíró is.
„Most anyám lakja a pazar vendégszobát a pálmalugasra nyíló ablakkal és terasszal, ahová a halkszavú kenyai inas minden reggel tálcán hozza a trópusi gyümölcsökből és lágytojásból álló reggelit.”
Az Egyesült Államokban élő tudós Egyiptom érintésével tért haza. Megemlítette továbbá, hogy édesanyja „Afrikáról is igyekezni fog írni útinapló formájában.” 1966. október végén az Új Kelet c. lap is írt Ignácz Rózsa kenyai tartózkodásáról,
„Ignácz Rózsa (…) jelenleg is Budapesten él, de Kenyába látogatott, egy barátnője hívta meg. S ott találkozott költő-fiával is, aki Amerikából repült Kenyába. Most a párizsi Irodalmi Újság hasábjain számol be tapasztalatairól.” (Új Kelet – 47. évf. 5551. sz. 1966. október 28. p. 2.)
Novemberben maga az írónő közölt egy rövidebb írást a Vigilia oldalain „Keletafrikai útinaplómból” címmel.
„Most, 1966-ban, egy negyedéven át, vendég lehettem Keletafrikában. Az a gyerekkori barátném hívott meg, aki még nem felejtette el, hogy készülődtem kopasz kislány koromban az ő most már húsz éve második hazájává lett Afrikába. Idehaza járt, összetalálkoztunk egy közös orvosbarátnőnknél. Éva, a mikrobiológus, éppen Afrikába készült. Ilonka, afrikai vendégünk, engem hívott meg, hadd nézhessem meg, hadd tudhassam meg hová is nem jutottam el - orvosnak és misszionáriusnak?” (Ignácz Rózsa: Keletafrikai útinaplómból. Vigilia – 31. évf. 11. sz. 1966. november 1. pp. 738-746.)
Ignácz Rózsának ezzel egyik gyerekkori álma vált valóra, mivel orvos és misszionárius szeretett volna lenni Afrikában. Tapasztalatait hamar írásba is foglalta, még ebben az évben Kenya közoktatásáról jelentetett meg tanulmányt hazánkban. (Ignácz Rózsa: Vagy család, vagy iskola (Kenya közoktatásügye). Család és Iskola – 1966. 2. sz. pp. 22-24.)
1967 decemberében a Heves Megyei Népújság számolt be az írónő helyi látogatásáról. Ignácz Rózsa a tarnazsadányi KISZ-klub vendége volt,
„aki beszámolt a fiataloknak eddigi munkásságáról és nagyon érdekes volt afrikai élménybeszámolója.” (Heves Megyei Népújság – 18. évf. 297. sz. 1967. december 16. p. 2.)
Az élményeit feldolgozó kötet a következő évben látott napvilágot. 1968-ban az Élet és Irodalom említi meg először, hogy az írónőnek megjelenik az első Afrikáról szóló kötete:
„ismeretterjesztő művek közül kezdjük egy útleírással: Ignácz Rózsa Kelet-Afrikában (Kenyában, Tanzániában, Uganda határán) töltött napjainak krónikája a Zebradob-híradó, a Gondolat Világjárók sorozatának újdonsága.” (Élet és Irodalom – 12. évf. 34. sz. 1968. augusztus 24. p. 7.)
A kötet hamar nagy népszerűségre tett szert, októberben már a Tolna Megyei Népújság is beszámolt a megyei könyvtár új szerzeményéről:
„Nem a vadász és természettudományos gyűjtő, hanem a néprajzos és a nő, az európai nő szemével vizsgálja ezt az érdekes világot.” (Tolna Megyei Népújság – 18. évf. 237. sz. 1968. október 9. p. 7.)
Ez év végén (novemberben és decemberben) számos országos lap, köztük a Föld és Ég, a Magyar Nemzet, a Szabad Földműves, A Hét, és az Új Ember írt Ignácz Rózsa új könyvének megjelenéséről. Föld és Ég – 3. évf. 6. sz. 1968. november 1. p. 180., Magyar Nemzet – 24. évf. 259. sz. 1968. november 3. p. 13., Szabad Földműves – 19. évf. 47. sz. 1968. november 23. p. 7. , A Hét – 13. évf. 47. sz. 1968. november 24. p. 14., Új Ember – 24. évf. 51. sz. 1968. december 22. p. 7.
Ezekben a rövid recenziókban minden esetben pozitív véleményt fogalmaztak meg az afrikai kalandokat bemutató könyvről. Az írónő ekkor már egy másik kontinensen, Dél-Amerikában tartózkodott. (Új Ember – 24. évf. 52. sz. 1968. december 29. p. 3.) Afrikai útjáról Ignácz Rózsa számos tárgyi emléket hozott magával, az egyik ilyen egy egri házaspárhoz került, akik a világ minden tájáról származó gyerekjátékokat gyűjtöttek. Faragó Lóránd gyűjteményébe egy pásztorpár babája került az írónőtől. (Esti Hírlap – 13. évf. 92. sz. 1968. április 19. p. 3.)
1969 tavaszán Nagy Kázmér készített interjút az írónővel az Irodalmi Újság hasábjain, melyben az Afrikáról írt kötet is megemlítésre került. „Merre járt? Ausztrálián kívül immár minden földrészen. Mint tudja, nemrég Afrikában is, ahonnan a Zebradob-híradó könyvemmel tértem haza.” (Irodalmi Újság – 20. évf. 7. sz. 1969. április 15. p. 4.)
1969-ben egy fordításkötete jelent meg Ignácz Rózsának, melyben Kelet-afrikai törzsek meséit ültette át magyar nyelvre. „Felnőtteknek” — ez a jelzés áll a Népek meséisorozat e kötetén, amelybe keletafrikai törzsek meséit válogatta és gyűjtötte Voigt Vilmos (Ignácz Rózsa fordításában).” (Magyar Nemzet – 25. évf. 90. sz. 1969. április 20. p. 13.)
1970 áprilisiában arról adtak hírt az újságok, hogy az írónő egy új könyvön dolgozik. Az Esti Hírlap „Hallottuk” c. rovatában az alábbi rövid hír jelent meg: „Ignácz Rózsa Szavannatűz címmel dolgozza fel afrikaiútjának élményeit.” (Esti Hírlap – 15. évf. 99. sz. 1970. április 29. p. 2.)
1970 májusában számoltak be a lapok az új könyv megjelenéséről,
„Ignácz Rózsa most ezt az afrikai lelket, az afrikai embert mutatja meg sugallásszerű példázatokban: elárvult afrikai fiúk és leányok sorsán, belső konfliktusain át.” (Új Ember – 26. évf. 1246. sz. 1970. május 24. p. 2.)
„Érdekes vállalkozás Ignácz Rózsa, a kitűnő írónő könyvheti kötete. A Szavannatűz a Bengáli tűz írójának kelet-afrikai élményeit sűríti egy kisregény és négy novella keretei közé.” (Zalai Hírlap – 26. évf. 126. sz. 1970. május 31. p. 10.)
„Riportszerűen már beszámolt utazásáról Zebradobhíradó című útikönyvében. Az érdekes utazáshoz egy baráti meghívás segítette hozzá: eljutott Kenyába, Tanzániába, és Uganda határára, megvalósítva gyermekkori vágyát, eljutott a képzeletét mindig vonzó elefántok, orrszarvúak közelébe. S a természetrajzinál nem kisebb néprajzi érdeklődésével a neonfényes afrikai világvárosokon túl, a távoli bozótfalvak kunyhóiba is. Olyan pillanatban sikerült ábrázolnia e népek életét, amikor nagy részük még őrzi őseik babonás hitét és életformáját, másik részük már megpróbál másképpen élni.” (Esti Hírlap – 15. évf. 126. sz. 1970. június 1. p. 2.)
„Az ifjúságnak gyűjtött anyagot (főleg ifjakról, gyermekekről) hat szép elbeszélésben mondja el a kötet.” (Gyermekünk 21. évf. 9. sz. 1970. szeptember 1. p. 34.)
Alig három évvel később ismét kötete jelent meg a népszerű írónak: „Hajdanában Zambiában — ez a címe Ignácz Rózsa meséjének, amelyre egy afrikai utazás ihlette az írónőt. A könyvet Würtz Ádám rajzai színesítik.” (Esti Hírlap – 18. évf. 192. sz. 1973. augusztus 16. p. 2.)
A Hajdanában Zambiában c. írása ismét nagy érdeklődés fogadta. „Művészetkedvelő felnőttek épp olyan gyönyörűséggel olvashatják ezt a kisnyomdai remekművet, mint a tisztatükrű gyermekszemek.” (Új Ember – 29. évf. 1425. sz. 1973. október 28. p. 2.)
Az 1974-ben megjelent mesegyűjteménye (A hegyen-völgyön szánkázó diófa) is tartalmazott Kelet-Afrikában gyűjtött meséket.
„Új mesekönyvvel jelentkezett Ignácz Rózsa. A címe: A hegyen-völgyön szánkózó diófa. Az írónő afrikai és amerikai utazásai közben gyűjtött meséket is fölvett kötetébe.” (Esti Hírlap – 19. évf. 125. sz. 1974. május 30. p. 2.)
Halála előtt alig pár hónappal az Új Tükör c. folyóirat „Tanzániai pillanatok” címmel jelentetett meg egy írásrészletet az írónő Zebradob-híradó c. könyvéből. (Új Tükör – 16. évf. 14. sz. 1979. április 8. p. 12.) Ignácz Rózsa 1979. szeptember végén hunyt el. Halála után néhány nappal az Élet és Irodalom lehozta készülő könyve előszavát. Az írónő már az első bekezdésben azt írta:
„Földrajzi, történelmi ismeretetterjesztő írásra kelet-afrikai utam után került sor; a Zebradob híradó megjelenése óta tartottam magam s velem tartanak olvasóim, útirajzírónak is.” (Ignácz Rózsa: Szabadkozó előszó. Élet és Irodalom – 23. évf. 39. sz. 1979. szeptember 29. p. 15.)
Vagyis elmondható, hogy saját bevallása szerint is Afrikáról írt kötetei után vált útirajzíróvá. A róla szóló nekrológokban is megemlítik sikeres köteteit
„Ignácz Rózsa 1956 utáni munkái között több külföldi útleírás jelent meg — sikerült megjárnia Afrikát (Kenyában volt hosszabb ideig), volt Argentínában, és a fia levitte a Hawaii szigetekre. Mindről könyve jelent meg, majdnem minden írását 2-3 hét alatt szétkapkodták.” (New Yorki Magyar Élet – 32. évf. 41. sz. 1979. október 13. p. 11.)
Az írónő már nem érhette meg, hogy a Móra Könyvkiadó gondozásában megjelenjen a fekete Afrika őserdeiben játszódó, Kóborló kisfiú kalandjai c. díjazott kötete.
„A nemzetközi gyermekévben hirdetett pályázatot ifjúsági íróknak a Kulturális Minisztérium az írószövetség, az Állami Ifjúsági Bizottság és a Móra Kiadó. (…) A pályázaton első díjat kapott Ignácz Rózsa ifjúsági regénye, A kóborló kisfiú kalandjai.” (Magyar Nemzet – 36. évf. 118. sz. 1980. május 22. p. 6.)
„Magányos kisfiú tengeti életét a tengerparton, a Kenya függetlenségének kivívásáért folytatott küzdelmek során egész családját elvesztette, ő azonban páratlan életrevalósággal, szívós akarattal kiverekszi helyét az életben.” (Könyvvilág – 25. évf. 9. sz. 1980. augusztus 1. p. 10.)
E könyvéről is elismerősen írtak a kritikák, Vörös Mária szerint „Ignácz Rózsa műveire mindenkor jellemző a remek szituációteremtés, az árnyalt jellemzés, az olvasmányosság, a mértékletes, a szó legpozitívabb értelmében ízléses kalandosság!” (Könyvvilág – 25. évf. 11. sz. 1980. október 1. p. 15.)
Halála után évtizedekig hallgatás övezte az írónő afrikai élménybeszámolóit és írásait a hazai folyóriatokban. Az ezredforduló után, 2008-ban, fia, Makkai Ádám A Székelyföld oldalain emlékezett meg édesanyjáról. (Makkai Ádám: Ignácz Rózsa emlékezete - Egy bevallottan „elfogult” személyes és irodalmi leszármazott tollából. Székelyföld – 12. évf. 5. sz. 2008. május 1. pp. 38-66.) A Hawaiiról küldött írásban is kitért anyja Kelet-afrikai utazására:
„anyám Afrika-utazó lett Köllő Ilonka székelyasszony barátnéja révén, aki mint a brit Mr. Harold White felesége Kenyában, Mombasa városában élt elég jó módban ruhaüzlet-tulajdonosként. Itt anyám több mint fél évet töltött, s innen származnak a Szavannatűz, a Zebradob híradó című útleírások, valamint a Hajdanában Zambiában című, német és spanyol fordításban is megjelent, nagysikerű gyermektanmese. Ezt követte már posztumusz kiadásban a Kóborló kisfiú kalandjai, amiről sokan azt tartották, hogy voltaképpen erdélyi történet a kisebbségi helyzetről, Afrikába transzponálva.”
Összegzésként elmondható, hogy Ignácz Rózsa ’60-as évekbeli, több hónapos afrikai utazása számos könyve alapjául szolgált. Élményeit és történeteit minden korosztály számára írásba foglalta. A gyermekek számára íródott a Kóborló kisfiú kalandjai és a Hajdanában Zambiában kötete. Szavannatűz c. írása leginkább az ifjabb korosztálynak szól. A Kelet-afrikai mesék fordítása és Zebradob-híradó könyve pedig az érdeklődő felnőtt korosztályt célozta meg. Ignácz Rózsa szerint afrikai útja tette igazi útirajzíróvá. Könyvei ma is érdekesek lehetnek az Afrika iránt érdeklődők, földrajzosok és kutatók számára is.
Rybár Olivér geográfus, földrajztanár
Melléklet: Ignácz Rózsa Afrikával kapcsolatban megjelent művei: - Zebradob-híradó (1968) - A kaméleon és az Isten felesége - Kelet-Afrikai népmesék (1969) – Voigt Vilmos (szerk.) Ignácz Rózsa fordítása - Szavannatűz (1970) - Hajdanában Zambiában (1973) - A hegyen-völgyön szánkázó diófa (1974) - Kóborló kisfiú kalandjai (1980)
Rybár Olivér (balra) Veszprémben,Cholnoky-díj átvételekor. Képforrás
Rybár Olivér - Siófokon született (1987), Veszprémen él. Legutóbbi tanulmánya: 2012-2016 Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar – Földtudományok Doktori Iskola. Kutatási területe: több mint egy évtizede jelentős kutató és publikációs tevékenységet végez Veszprém város szülötte, Cholnoky Jenő földrajzprofesszor életműve feltárása és méltó bemutatása érdekében.
Szakmai eredményeit vezető Facebook-oldala.
Legutóbbi elismerései:
2021 – Pro Meritis érem (Veszprém), 2021 – Magyar Tudományos Akadémia - Pedagógus Kutatói Pályadíj, 2022 – Az Orosz Földrajzi Társaság (Русское географическое общество) elismerő oklevele, 2022 – Maucha László Vándorserleg (Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat), 2022 – Magyarország sikeres személyisége – British Publishing House Ltd., 2023 – A Balatonfüred Városi Értéktár Bizottság Oklevele, 2023 – A hónap embere – A Haszkovó lakótelep közösség-díja (Veszprém – 2023. július), 2023 – Cholnoky-emlékdíj (Veszprém), 2024 – Báthory Emlékérem (Veszprémi Báthory Iskola), 2024 – Ignácz Rózsa Irodalmi Pályázat – különdíj (Kovászna). Az Kapcsolódó: Ignácz Rózsa Napok képtára.
