CSOMAKŐRÖSI VALLOMÁSOK
– Milyen érzés és feladat volt, milyen ma Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujában, Csomakőrösön élni?
Köszönettel gondolataik megosztásáért, Csoma születésének 240. évében fogant összeállításunkban a csomakőrösi falukrónikás Debreczi Irénke néni visszaemlékezése révén tekintünk a múltba. A csomakőrösi ifjúság szemszögét Jeszenovics Adrienntől ismerhetjük meg. Csoma emlékének üzenetét a mába Kosztándi Annamária csomakőrösi tanítónő ragadta meg tömören. A hétvégi eseményekre készülődése hangulatába pedig a Csomakőrösi Református Egyházközség lelkipásztora, Barticel-Kiss Eszter Orsolya tiszteletes asszony avatott be.
A 85 éves Debreczi Irénke néni így idézte fel a szülőhelyről a Csoma-ápolással kapcsolatos emlékeit:
"A csomakőrösiek számára fontosak az idelátogató, Csoma Sándor iránt érdeklődő emberek,"
Debreczi Irénke néni – Kisgyörgy Zoltán felvétele / Háromszék független napilap Forrás
– "Szüleim elmondása szerint 1934-ben ünnepelték Kőrösi Csoma Sándor születésének 150. évfordulóját és a templomban emléktábla állítódott, ami a mai napig megtekinthető.
Ebben az időszakban két egyesület volt, a falu népének elöljárói-, valamint az erdélyi egyesület. 1934-ben a Csoma ünnepélyre 12 dalárdát hívtak meg. Az istentisztelet a templomban volt, majd az ünneplő tömeg az eredeti szülőházhoz, a diófákhoz vonult. Ezt követően a Basa tetején folytatódott a megemlékezés.
A csomakőrösi lányok erre az alkalomra szalagot hímeztek, világoskék selyemre fekete hímzéssel. Egy példány fennmaradt és megtalálható a Parókia irodájában, mivelhogy egy dalárda nem jelent meg. 
"A diófák"– Csoma egykori szülőháza mellett. Az épület ma már nem létezik, hanem a hasonmása ma a csomakőrösi Csoma Emlékház.
Csutak Levente felvétele, 1972 körül
1944 után tiltott volt a Csoma név használata az 1989-es forradalomig. 1991 tavaszán Gazda József tanár úr szervezésével megtartották az első Csomanapokat a forradalom után.
Ez az esemény azért szerveződött, hogy tudatosan tudjon készülni a közösség 1992-ben Csoma Sándor halálának 150. évfordulójára. 1991-ben Szász Tibor volt a lelkész és a szeretetvendégség a csomakőrösi nőszövetség és presbitérium által valósult meg, a falu apraja–nagyja nagymértékben kivette a részét a munkából. 1992-ben Kőrösi Csoma Sándor halálának kerek évfordulóján nem volt lelkész a faluban, de a nőszövetség és a presbitérium közösen adományokból vendégelt meg 150 személyt.
Az ünnep hangulatát Szilágyi Zsolt karnagy úr orgonajátéka fokozta. 1993-tól a szeretetvendégség létrejöttének költségeit a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési egyesület finanszírozta több éven keresztül. Valamint a csomakőrösi nőszövetség készítette el a finom ebédet. 2019-től napjainkig az ünnepi ebédet a kovásznai asszonyok készítik Demes Évike néni vezetésével.
A csomakőrösiek számára fontosak az idelátogató, Csoma Sándor iránt érdeklődő emberek, ezért mindig is nyitott ajtóval vártuk őket.
Minden Csomanapok alkalmával a Csomaszobor előtti ünnepi műsort a falu gyermekeinek Kosztándi Annamária tanítónő tanította be."
A látogatókat legtöbbször Bende Tamás tiszteletes, Debreczi Irénke néni, és az azóta elhunyt Teleki Ella néni fogadta, akire ez úton is szeretettel emlékezünk. Volt, amikor a látogatók fogadásába a fiatalok is besegítettek: Dali Sarolta, Gocz Tímea, Máté Melánia.
Szoboravató Csomakőrösön. A Zsuffa család archívumából.
"A Csomanapok mindig része volt az életemnek. Belenőttem."
Csomakőrösi 18 éves fiatal, Jeszenovics Adrienn szemszöge:
– Csomakőrös az otthonom. Egészen kicsi korom óta tudatomba ivódott falunk nagy szülöttjének hagyatéka. Sokszor meséltek szüleim a diófáról, hazafele sokszor meg is mutatták. Kisebb koromban a barátaimmal a Csoma szobrot kerülve görkorcsolyáztunk és azon gondolkodtunk, hogy mit rejthet a kultúrház oldalán lévő ajtó, vagyis a múzeum. Mindig is érdeklődtem, kérdezősködtem szüleimtől az emlékházról, múzeumról, magáról Csoma Sándor történetéről.
A Csomanapok mindig része volt az életemnek. Belenőttem. Nemcsak a szavalatok, éneklések, fáklyás őrtállások során, hanem mivel idevalósi vagyok, beleláttam az egész rendezvény hátterébe is. Láttam a falut, ahova tartozom, összefogni.
Az egyházunk tagjait, ahogy sürögtek-forogtak, hogy minden rendbe legyen a szombati szeretetvendégségen.
A gyerekeket, akik izgulva jártak próbálni a verseket, köztük én is.
Mindvégig én is részese voltam, vagyok, és az, hogy itt nőttem fel, megtanított valamire. Összetartani.
Megőrizni a múltunkat. Tanítani.
Csomakőrösnek és lakóinak köszönhetem részben azt, aki ma vagyok. Itt formálódtam, változtam.
Mindenki számára fontos az otthon. Én nem csak egy helyet kaptam, ahol éljek, hanem a családomnak és a falumnak köszönhetően egy tudatos hovatartozás is él bennem. Úgy érzem, hogy a közösségünk megfelelő méltósággal őrzi és ápolja Csoma Sándor emléket, hiszen mai napig falunk minden korosztálya óvja ezt a hagyatékot.
Csomakőrös az otthonom. Büszke vagyok rá, hogy itt élek.