Nagyszámú érdeklődő jelenlétében zajlott Kovásznán Gazda József etnográfiai-szociográfiai munkája, a Mindennek mestere című kötet bemutatója. Az est összefoglalója mellett helyszíni képgalériát, valamint Gazda Józseffel a Mindennek mestere új kiadásáról készült interjút is hoztunk.
Az est hangulata. További képekhez a dedikálásról kattintson ide
A kedélyes hangulatú közönségtalálkozó nyitányán Gazda József tanár úr köszöntötte a közönséget, majd Ferencz Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke változatos kérdéseire érdekességekkel tűzdelt összefüggésekbe vezette a hallgatóságot.
Mint azt Gazda tanár úr előrebocsátotta, talán a Mindennek mestere az a könyve a művei közül, amely az utókor számára a legfontosabb lehet, lévén több mint 100 mesterség leírását tartalmazza, amely – Atlantisz példájának párhuzamával élve a mai fölgyorsult világban – átmentésre szorul. „Ez egy olyan hatalmas tudástár, amit a jövőnek át kell adni” – fogalmazott Gazda József, elmesélve, ez az oka a könyv anyagának 1970-es években elkezdett gyűjtésének is, és ez az oka a budapesti Hét Krajcár Kiadó általi új kiadásnak is. Mint kiderült, a Püski Kiadónál 1993-ben megjelent első kiadáshoz képest bekerült a könyvbe egy bővítés is a faragott székely kapukra vonatkozóan.
Interjúnk a könyve kapcsán Gazda Józseffel: itt
Ugyan nem tudná rangsorolni, melyik lenne a legfontosabb tíz mesterség, de mint Ferencz Éva kérdésére összefoglalta: az önellátó régi faluban a cipőtől a lakóházig mindent elő tudott állítani a közösség. Gazda József válaszaiból többek között betekinthettünk a házépítés kézműves technológiájába is, melyhez egyébként a kötet gazdag képanyaga nyújt szemléletes támpontokat. A boronaházak készítése olyan tudásanyagon alapul, amit évezredek alatt fejlesztettek ki; mellette viszont a vert falú házak, a vályogtéglából és kiégetett téglából épülő otthonok is a helyi közösségek tudásának része volt.
Gazda József és Ferencz Éva. További képekhez kattintson képtárunkra
Érdekességként hangzott el, hogy a takácsmesterség a Székelyföldre nem volt jellemző, lévén itt minden asszony megszőtte a család szükségleteit, a ruháktól a törlőkig. „Annyira tehetséges, kimunkált, megosztott” volt a székely mesterek tudása, hogy a „lassan készülő pénz” kiadására csak végszükségben volt szükség. Továbbá történetet hallhattunk a túlélés érdekében hadifogságban megtanult cipészmesterségről; vagy a könyv jóslást érintő fejezete kapcsán a „szemmel olvasó”, „jövőbe látó” csángó asszonyokról, akik „nem tudjuk, milyen titkot hordoznak”.
Az adatközlőkkel kialakult kapcsolatokról Gazda József megosztotta a hallgatósággal, hogy az általa „faluzásnak” nevezett útjai több mint 2000 beszélgetése során azt tapasztalta, hogy az emberek nagyon nyitottak voltak, szívesen beszéltek magnószalagra, és magától értetődő nyitottsággal fogadtak szállásvendéget – valamint megjegyezte, hogy ez utóbbi mind a magyar, mind a román családokra jellemző volt.
A hosszú dedikálás egy kedves pillanata. További képeink itt
A kedélyes hangvételű könyvbemutatón számos mulatságos történetet hallhattunk mind a szerző, mint a felszólaló kovásznaiak részéről, akik est végén hosszan dedikáltattak.
„Örömmel ajánljuk ezt a páratlanul szép könyvet mindenkinek, akit érdekel népünk múltja, a régi falu gazdag hagyományaival, s akik érzékenyek a nyelvi színekre, a népi nyelv változatosságára, képszerű gazdagságára.” – ajánlja a Hét Krajcár Kiadó a Gazda József kötetét, amely megrendelhető a kiadó honlapján, illetve, amint arra Gazda József fölhívta a figyelmet, megtalálható a budapesti könyvesboltokban is.
Interjúnk Gazda Józseffel videócsatornánkon itt tekinthető meg.
Iratkozzanak fel videócsatornánkra, ahol a Csoma-konferenciák előadásai is visszanézhetők. Várjuk hozzászólásaikat!