Udvartér csűrszínház. Teltház odabe – a kinti közönség is élvezte a Tiszavirág show-t Képtár
„Lépten-nyomon” hívószóval zajlott július 29.–augusztus 9. között Kászonjakabfalván a Strázsa Kulturális Egyesület és Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola által szervezett Udvartér Alkotótábor. Az új helyszínen idén is 14-20 éves fiatalok próbálhatták ki magukat változatos kreatív műhelytevékenységekben, melyekbe a rendezvény hagyományos táborzáró bemutatóján a közönség is bepillanthatott.
Közel kétórás táborzáró előadással fogadta a Hétkút erdei iskola helyszínre érkezőket a kászonjakabfalvi Udvartér Alkotótábor összeszokott szervezőcsapata és a két hét alatt otthonosan együttműködő táborlakók. Az augusztus 8.-i táborzáró műhelybemutatóra érkezett közönség többek között megtekinthette a tábor alatt forgatott rövidfilmet, meghallgathatta a tábori zenekar koncertjét és megtekinthette a Tiszavirág című táborszínházi előadást is.
A gazdag műsor felvezetőjében a szervezők és műhelyvezető szakemberek avatták be a mintegy félszáz fős közönséget a tábor koncepciójába és folyamataiba.
– A tábornak a témája az Út volt. Külső-belső útjainkat próbáltuk meg feltérképezni, és ehhez segítségül hívtuk Kőrösi Csoma Sándort is, aki idén 240 éve született, és és a varázslatos Kászont is. A tábor szokásos műhelyeiben ennek az útnak a körüljárása volt a téma” – ismertette Ferencz Éva főszervező. Mint részletezte, az általa vezetett kreatív műhely Csomát hívta támaszul a Molnár Vilmos író tolmácsolásában megjelent történetei révén, továbbá bevonták Szabó T. Leventét, Philomena Cunk-ot (lásd a Charlie Brooker brit író-producer által 2013-ban kitalált szándékosan ostoba riporternő, Philomena Cunk karaktere).
Összefoglal a stáb egy része. Balról-jobbra: Stuts Márk, Ferencz Éva, Németh Szabolcs Előd Képgaléria
A kreatív írásműhely egyik célja az volt, hogy Csomát mint szerethető, valódi embert ismerjék meg a táborozók. Kiemelte a támogatók segítségét, akik nélkül nem lehetett volna ezt a tábort megvalósítani: Bethlen Gábor Alap, Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány, Kovászna Megye Tanácsa, a sepsiszentgyörgyi Hortigala vállalkozás és a Julius Meinl cég. Ugyanakkor jelezte: a résztvevők szülei kiemelt támogatói a rendezvénynek, hiszen a legnagyobb támogatás az jelenti, hogy igényt tartanak az ilyen jellegű foglalkozásokra A tematika feldolgozásáról megtudhattuk: az idén hét műhelyben próbálták meg körüljárni az Út témáját, köztük a szokásos, minden évben előforduló film, dráma, zene és kreatív írás műhelyeken, illetve az idén volt beszédtechnika és újságszerkesztő műhely, és kísérleti jelleggel próbálkoztak egy természettudományi műhellyel is.
A film Útja
A műhelyvezetők is szerre bemutatták, mit terveztek eredetileg, és mit sikerült megvalósítani mindebből a tábor során. Németh Szabolcs Előd beszédtechnika kurzusának eredményéről a táborzáró folyamán nyolc diáktól kaphattunk bemutatót, akik váltakozva olvastak novellarészleteket a Molnár Vilmos Csomáról szóló kötetből. A médiaszakember rámutatott: – Az iskolában a nyelvtanra nagy hangsúlyt fektetnek, de arra, hogy hogyan beszéljünk magyarul, hogyan hangsúlyozzunk, hogyan olvassunk fel, hogyan tudjunk gördülékenyebben beszélni, már kevésbé. Ezt a hiányosságot vállalta fel a műhely részben pótolni, illetve Németh Szabolcs Előd a Deme Johannával kettesben vezetett média műhely egyik termékét, az Udvar Times néven megjelent tábori újságot ajánlotta a résztvevők figyelmébe, melynek hét megjelent lapszámát a műhely tornácán lehetett megszemlélni.
„Egy teljes sajtóorgánumot próbáltunk meg imitálni, mi voltunk a tulajdonosok, akik csak utasítgattunk mindenkit, főleg a szerkesztőket, akik hárman voltak, és ők újságírókat toboroztak, a tábor lakóit, akik cikkeket írtak, interjúalanyok voltak és interjúkészítők is voltak egyben. A Tasnádi Leventével és Stuts Márkal hármasban vezetett filmműhelynek a forgatókönyvírás részében segédkezett, „a filmforgatás mindhárom etapját – forgatókönyvírás, forgatás és utómunka – sikeresen abszolváltuk, és sikerült végeredményt is lehet látni, a 11 perces Rezonancia címet viselő filmet” – tette hozzá.
Rezonancia-közönség Képtár a táborban készült felvételekkel
Stuts Márk a filmről beszélve a hallgatóságnak, összefoglalta: megpróbáltak témába vágó filmet készíteni, ami sikerült is, a Rezonancia filmet pedig közelebbről az interneten is közzéteszik – erről majd honlapunkon hírt adunk.
„Megpróbáltuk megértetni a gyerekekkel, hogy mi a film útja, hogyan kommunikálunk a filmben és az hogyan kommunikál a nézőkkel. aztán felosztottuk őket csapatokra, Levi beszélt a kellékesekkel, hogy a kontinuitásban mire figyeljenek – például merre áll a szereplő frizurája –, és meg foglalkoztam az operatőrökkel külön-külön. Voltak ehhez filmszínészeink és kutyánk is Dió, elképesztő gazdag eszköztárral dolgozhattunk.”
A táborzáró produkció során két ízben is levetített film premierje után arra is rámutatott: sűrű, kétnapos forgatás volt, és annak ellenére, hogy a diákok túl sok impulzust kaptak a három műhelyvezetőtől, a filmet rendező diáknak döntenie kellett, a szereplőknek helyzeteket kellett megoldaniuk, a három operatőrnek pedig az erőltetett menet ellenére helyt kellett állniuk akár abban is, hogy szó szerint nem szabadott megbotolniuk. N. Előd szerint a filmes alkotócsapat 98, 95%-on teljesített, így ez egy sikertörténet a vezetők számára is.
Zeneműhelyesek a bemutatón – Saját dal született
A zene műhelyt hagyományosan vezető Tasnádi Miklós úgy fogalmazott: általában szerencséjük van, mert mindig van dráma és film műhely is az Udvartér Alkotótáborokban, amelyhez mindig kérnek zenét. Most is ez volt, ami azt jelenti, hogy vagy meglévő zenék áthangolására kérik fel a zenéseket, vagy azon találják magukat, hogy együttesként kell részt venniük a készülő filmben – ezúttal is megtörtént mindez.
– A nagy célom az volt, hogy írjunk egy saját dal. Azt a legnehezebb megírni, kicsit megcsúsztunk vele: de a dal kész van. Kezdtük azzal, hogyan kell egy dalt megtanulni, mi az a szerkezet, éneklés, gitározás, vagy kábelezés. Mondtam a gyermekeknek, hogy a folyamat a lényeg. Mint jelezte: eredmény is van, ami nagyon jó volt, de az is jó hogy jó volt a hangulat, így a délutáni szieszta időt is gyakorlatilag a műhelyben töltötték együtt.
Csillagutak szemlélése
A természettudományos műhely vezetője, valamint csillagnéző workshopot is tartó dr. Gucsik Arnold összefoglalójában jelezte: számára a csillagok és a vulkánok jutottak osztályrészül. Szerencsés volt a tábor a csillagos égbolttal, és a hétfői kirándulásnap alatt a Szent Anna tó, Mohos tőzegláp kiránduláson a vulkánokkal is találkozhattak, amelyek ontották magukból a szebbnél-szebb kőzeteket, és erről mesélhetett történeteket a résztvevőknek. Reményét fejezte ki, hogy minden a táborlakó kapott egy szemléletet arról, hogy miként tekintsenek a csillagokra, a kőzetekre, a minket körülvevő világra.
„Szerintem Kőrösi Csoma Sándor azt a kíváncsiságot, ami a magyarság kutatására ösztönözte, a környezetéből kapta, és ez egy olyan motiváció lehetett, amely az életútját is meghatározta. Az úton, amin végig ment, rengeteg kudarc, rengeteg siker érte őt, akárcsak a saját életünkben. Remélem, hogy az ő példája egy útlevél, egy fajta szellemi tudás, mely elvezet minden táborozót, hogy a helyes utat találja meg a későbbiekben.”
"A show csak ürügy – az együttlét minősége a lényeges"
Keresztes Ágnes színművész, a szatmári Harag György Társulat tagja sokadik alkalommal vezette idén is a dráma műhelyt. Mint mondta, évről-évre egyre nagyobb kihívás, hogy milyen szöveggel dolgozzanak, hogyan tudjanak egyre jobban kapcsolódni a témához úgy, hogy ne ismételjék magunkat.
– Mivel vannak visszajáró táborozóink, az idén az is kifejezett cél volt, hogy nagyobb és nagyobb feladatokat kapjanak a diákok, hogy ne ragadjunk meg egy szinten. Az idei tábor a dráma műhely szempontjából egy kicsit másabb volt az eddigieknél. Jakabfalván az augusztusi esték hűvösek, ami hangulatilag is nagyon rányomta a pecsétjét az egész táborra, a dráma műhely „lelkizős-műhely” lett, ami szerintem nagyon fontos. Mi is próbáltunk csatlakozni a témához, ami az Út, vagy egy életút, és arról beszélgettünk, hogy ki az, aki egyetem után itthon akar maradni, ki az, aki el akar menni, hol van a boldogság, mit jelent az, hogy boldogság, mi a boldogság ellentéte.
– Végül egy nagyon kortárs szöveget választottunk, aminek az a címe, hogy Tiszavirág, ebből a szövegből majdnem semmit nem használunk, mert sok improvizáció és sok monológ-átírással egy jakabfalvi show-műsorra formáltuk át a szöveget. Csodálatos improvizációkra alapul, és szerintem az egyik fő erénye ennek a két hétnek, hogy a táborozók tényleg olyan szabadon mernek improvizálni, ahogy diplomás színészek nem mernének: túl sok félelem és görcs van már a felnőtteken, ezt a szabadságot szerintem ilyen naplementés dombok között lehet megélni, egyszer van, nagyon performatív dolog. Énszerintem ez az egész előadás egy ürügy, és a lényeg az együttlét, ami megtörtént.
A táborzáró produkció a drámaműhely sok nevetést és tapsot arató bemutatójával indult, majd „forgószínpadszerűen” vándorolt a nézősereg a zeneműhely, beszédtechnika, filmes műhely, zeneműhely produkciók között: új filmet, új dalt, egyedi előadás részeseiként. Ugyanakkor a táborzáró kiváló alkalom volt a korábbi táborozókkal való találkozásra is, hiszen többen eljöttek az eseményre.
Szülői ajánlólevelek
Hogy miként vélekednek a szülők, erről az Udvartér Alkotótábor Facebook-oldalának hozzászólásai tanúskodnak. Köztük Fazakas Róza, az újonnan született dal egyik szólistája, a sepsiszentgyörgyi Fazakas Abigél édesanyja például úgy fogalmaz:
„Tisztelt Szervezők! Szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet a lányom részvétele kapcsán az Önök által szervezett alkotótáborban! Nagy örömömre szolgált, hogy ilyen színvonalas és tartalmas programokon vehetett részt, amelyek nemcsak a zenei készségeit, kreativitását fejlesztették, hanem számos új élményekkel is gazdagították, erősítették önbizalmát. Külön köszönöm az odafigyelést és a gondoskodást, amellyel a gyerekeket körülvették. Örömmel látom, hogy milyen pozitív hatással volt rá a tábor és bízom benne, hogy az elkövetkező évben is lehetősége lesz hasonló tartalmas élményekkel gazdagodni. Köszönöm az elhívatottságukat és a sok-sok munkát, amelyet a gyerekek lelki fejlődésében és jóllétében fektettek. További sikeres munkát kívánok Önöknek!”
Az operatőrként, újságszerkesztőként, tördelőként, zenészként is magát kipróbált visszatérő résztvevő, a kézdivásárhelyi Dimény Gergő édesanyja, Dimény Erika pedig így fogalmazott:
„Csatlakozom az előttem szólóhoz. Most már visszajáróként vagyunk mi is hálásak az Udvartér Alkotótábor minden szervezőjének és műhelyvezetőjének a lélekformáló, jellemerősítő és nem utolsósorban kiváló szakmai készségeket fejlesztő együttlét minden percéért! Jó volt látni gyermekünk fejlődését, magabiztosságát, otthonos mozgását, azt hogy jól volt, jól van, szépen halad az útján. Köszönöm azt is, hogy mi, szülők is ízelítőt kapunk a tábori élményekből, a termésből. Kapunk mindig gondolkodni valót is, megerősítést, tükröt... Hála, köszönet, tisztelet, szeretet mindenkinek! Jó pihenést és nagyon várjuk a következőt!
Köszönjük a bizalmat és mi is nagyon várjuk! A szervezők ugyanakkor szeretettel köszönik az együttlétet és a tábor sikeréhez való hozzájárulást T. Szabó Leventének az irodalomtörténeti előadásért és a Petőfi film vetítéséért, Elekes Nórának az animációs workshop, Veres Nagy Tímeának a drámajáték workshop nyújtotta élményekért, Tinca Teddynek a zenei együttes workshop révén, a Laura Zan & Tinca Teddy Duo minikoncertjét, valamint a második éve értő figyelést és érzékeny reagálást Miklós Csongi és Kánya Imre pszichológusok által megtartott workshopokon. Viszontlátásra jövőre, Lázárfalván!