"Inkább élni szeretnék sokszor, mint írni, de rabszolgája vagyok annak, amit már megírtam." – mondta Ignácz Rózsa a Film Színház Irodalom által 1942-ben készített interjújában, amikor az Erdélyről szóló műveiért megkapta élete első, egyben utolsó díját: a Ferenc József-díjat.

Ma, szeptember 24-én, 45 éve, hogy a földi létből az öröklétbe távozott.

Gyújthatunk mécsest, ahogy szoktunk – de szívünkben a gyász mellé valahogyan mégis odaférkőzik az öröm, hogy itt élt, közülünk való volt, rólunk írt és értünk dolgozott.

Mert míg hamvai Budapesten nyugszanak, mi itt Kovásznán, születési helyének emlék-őrzői, s a világ talán egyetlen Ignácz Rózsa-szobrának őrzői: e napon is végezhetük kiváltságos feladatunkat. Életét, életszeretetét ünnepelhetjük. A több mint 40 könyve nem csekély teljesítmény egy életműhöz. Legyen tehát a mai nap az Ignácz Rózsa megismerésének és szeretetének, kiemelt napja.

Nyissuk ki egy könyvét.

Most.

Forduljunk a közelünkben lévőhöz: "Ismered Ignácz Rózsát?"

Érjük el, hogy legalább egyvalaki általunk guglizzon rá ma a nevére.

És, persze, beszélgessünk Róla egymással.

Vigyázzunk Rá.

Most, és mindörökké.

 

Hétvégén Ignácz Rózsa Napok Kovásznán. Legyünk együtt. Szeretettel várunk! Részletes program itt.

Fényképjegyzék – az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület képarchívumából:

Ignácz Rózsa temetése a Rákoskeresztúri temetőben (1979. október 10.)

Ignácz Rózsa (kb. 20-25 évesen)

Ignácz Rózsa síremléke.

Ignácz Rózsa gyászjelentője (rákattintással kinagyítható).

Megosztás
Sütiket használunk

Weboldalunkon sütiket használunk. Ezek közül néhány elengedhetetlen a webhely működéséhez, míg mások segítenek nekünk a webhely és a felhasználói élmény javításában (nyomon követési sütik). Ön dönthet arról, hogy engedélyezi-e a sütiket vagy sem. Kérjük, vegye figyelembe, hogy ha elutasítja őket, előfordulhat, hogy nem tudja használni az oldal összes funkcióját.