Az Út hívószóval meghirdetett 2024-es Ignácz Rózsa Napok – Ignácz Rózsa Irodalmi Versenyen Alkotóverseny szakasza felnőtt korosztályának III. díját ítélte oda a szolnoki Szilasi Katalinnak "utam" és "Hazafelé" című verseiért az Egyed Emese költő, író, Faludi Ferenc-díjas irodalomtörténész, ny. egyetemi tanár (Kolozsvár), Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas író, költő, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja (Budapest) és Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész, egyetemi tanár (Csíkszereda) alkotta zsűri. Szeretettel gratulálunk és további sok sikert kívánunk! Az alábbiakban a Szilasi Katalin díjazott pályaművei olvashatók.
Szilasi Katalin:
utam
keskeny az út szürke-poros
bokám köré tekeredik
“Ne szaladj, hé, még elesel!”
fene bánja itt a tavasz
árokparton sárga virág
piros virág napsütötte
kórók között árva csalán
csak ez maradt gyerekecske
öreganyja öregszagú
kötényébe fújja orrát
“hegyet hágna, lőtőt lépne”
ha engednék békén hagynák
szép menyasszony jegykendője
koszorúja nincsen néki
“Hej, ripityom!” ki mulat itt
főkötője sem lesz néki
egyik mellén egy szál virág
másik mellén is szál virág
gyönge vállát megemeli
szárnya is nő felemeli
már repülne magos az ég
nincs ott semmi nincs ott senki
keskeny az út szürke-poros
bokám köré tekeredik
megkötözne marasztalna
de hiába elvisz a tél
Szilasi Katalin:
Hazafelé
A sarkon vaksi lámpafény.
Bogarak tobzódnak, meg én
állok csak ”konokon”
a járda közepén.
Itt nem nyit virág,
csak néhány ótvaros bokor
dacol az emberi szeméttel.
Egy gyűrött papírt felkap a szél,
odább sodorja, leteszi.
A félig telt flakon meg a krumplihéj
nehéz neki. Inkább a rothadás
szagát teríti széjjel. Indulok haza.
Selymes és puha az éjjel, mint
kismacska szőre, ha törleszkedik.
Suta, esetlen, de óvatos,
behúzza körmeit.
Boszorkányszeme izzik, bámulom.
De otthagy, egy padon mocorgó
nyomorhoz társul,
tőle többet remél.
A magasban kékesen villódznak ablakok.
Mögöttük parancsra zokog
a legújabb díva, a SZTÁR.
Vele sír a ház asszonya, a férj sört iszik,
s a pállott melegben szexről fantáziál.
Végül marad az ég, a felhő-rongy,
a csillagok meg más efféle
elcsépelt frázisok.
De mit tegyek, ha ma a hold kerek,
s mint a gyereknek, kedvem támad
labdába rúgni jó nagyot. És kiáltani,
hé, emberek, itthon vagyok.