Ma, szeptember 24-én 46 éve annak, hogy Ignácz Rózsa (1909.01.25., Kovászna – 1979.09.24., Budapest) a földi létből az öröklétbe távozott. Jelen cikkünkben Őrá emlékezünk. Felvételünkön: Gödriné Molnár Márta IREME-elnök balra, jobbra Makkai Rebecca Rózsa chicagói írónő, Ignácz Rózsa unokája, és 2024-es kovásznai tolmácsa, Tasnádi Kinga kibontják az Ignácz Rózsa zászlót az Emlékszobának is otthont adó református parókián. (Fotó: Csoma Emlékközpont / GE )
Kovásznán – születésének emlékőrzőiként és a világ talán egyetlen Ignácz Rózsa-szobrának őrzőiként – ma is életét és életszeretetét ünnepeljük. Több mint negyven kötete önmagában is kivételes teljesítmény: olyan életmű, amelyről beszélnünk, amelyhez vissza-visszatérnünk kötelesség és öröm.
Az, a tény, hogy a Kovásznán született író, műfordító, publicista, színész Ignácz Rózsa (1909-1979) emléke nem merült feledésbe szülővárosában, első sorban Gödriné Molnár Márta, kovásznai ny. tanárnak köszönhető. A Kovászna Belvárosi Református Egyházzal együttműködve ő találta meg a helyét és módját annak, hogy ma az író emlékezetét egyesület, dombormű, szobor, emlékszoba őrizze.
A belvárosi parókia falán emléktábla, rajta Vetró András domborműve jelzi az 1999-ben létrehozott emlékszobát, melyet Balogh Zoltán esperes és Balogh Katalin tiszteletes asszony gondoz. 2006-ban a város közadakozásból mellszobrot állított a szerzőnek a város központi parkjában.
Ignácz Rózsa születésének százéves évfordulóján, 2009-ben Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referenseként – aki jelenleg a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetőjeként is folytatja emlékápolói munkáját –, Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás című vándorkiállítás keretében hívta fel a figyelmet az alkotóra.
2015-ben megalakul az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület. Kovásznán kétévente megszervezik az Ignácz Rózsa prózamondó és prózaíró versenyt, kerek évfordulók alkalmával tudományos értekezleteket tartanak az író emlékére.
Gödriné Molnár Márta, aki személyesen is találkozott Ignácz Rózsával, 2020-ban antológia-kötetet szerkesztett az általa évek során összegyűjtött, az írónőt méltató, idéző írásokból Ignácz Rózsa ébresztése címmel.
Ennek kapcsán látogattunk el a református parókiára, Ignácz Rózsa születési helyére, hogy ott idézzük meg alakját a tőle megőrzött tárgyak, fotók társaságában. Tekintsék meg riportunkat!
„Ignácz Rózsa… Életem egyik nagy olvasmányélménye. Mert jókor voltam jó helyen ahhoz, hogy Gödri Márta tanárnő kezembe adja az Ikerpályáimon című regényét. Ignácz Rózsa örökéletű bizonyítéka annak, hogy jelentéktelennek látszó, piciny városból is lehet messze, magasra jutni. Hogy az írás, a szülőföld, a nemzet iránti elkötelezettséget lehet örökletessé tenni.
Tapasztaltuk ezt tavaly, amikor a unokája, a Chicagóban élő Rebecca Rose Makkai ellátogatott hozzánk. Azt kívánom, hogy a napokban mindenki Ignácz Rózsa-könyvet lapozzon, s ne porosodjon soha egy példány sem benn a közösségi könyvtárakban.”
— fogalmazott ma Ferencz Éva, a Csoma Emlékközpont vezetője, egyesületünk elnöke.
Mint előrebocsátotta: az egyesület az írónő születésnapi évfordulójára, 2026. január 25-ére tervez újabb ünnepséget szervezni.
Az évforduló alkalmával a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola Facebook-oldalának profilképénél egy tündöklő Ignácz Rózsa portéjval tiszteleg az írónő előtt, valamint a fent idézett jubileumi ünnepség kibővített képtárával.
Élet és örökség
Ignácz Rózsa a magyar nemzet ünnepelt színésznőjeként indult, ám maradandót elsősorban íróként és műfordítóként alkotott. Kovásznán született 1909-ben, életének első kilenc évét töltötte itt, majd édesapja református lelkipásztori áthelyezése miatt Fogarason folytatta gyerekkorát. A kovásznai élményanyag későbbi műveiben rendre visszaköszön.
Egykor így idézte fel szülőföldjét:
„Húszévi távollét után, egy röpke nyári látogatáson ismertem fel szülőfalum igazi arcát… Kovászna Háromszék megyei, erdőszéli falu a Déli-Kárpátok könyökhajlatában. Városias. Emeletes ház is, járda, villany is akad benne… Kovászna lüktető, szüntelen fejlődése már évtizedek óta majdnem egy Viktória-korabeli angol gyarmatéhoz hasonlatos…”
Embermentő kiállása is része örökségének: ugyan ő maga nem lévén zsidó származású, a holokauszt idején pusztán a zsidók iránti szolidaritásból sárga csillagot vállalt – embereket mentett.
Szobor, emlékszoba, közösségi emlékezet
A kovásznai szoborállítás tervét Zsuffa Levente polgármester kezdeményezte; a munkát a sepsiszentgyörgyi szobrász, Vargha Mihály vállalta, aki elkészítette az agyagmintát. A bronzszobor költségeinek mintegy háromnegyede javarészt Makkai Ádám, az írónő fia, valamint a városból elszármazott Gocz Elvira, Kovászna díszpolgára jóvoltából gyűlt össze; a fennmaradó részt a református egyházközség bankszámlájára gyűjtötték (forrás: Krónika).
A helyi parókián irodalomtörténeti emlékhely várja a látogatókat: az emléktábla jelzi, hogy a Nemzeti Színház színésznőjéből irodalmi pályára váltó Ignácz Rózsa Kovásznán született; a budapesti lakás bútorai, használati tárgyai, telefonja, írógépe, könyvei is megtekinthetők.
Emlékezés és búcsú
Ignácz Rózsa Budapesten, a Rákoskeresztúri Új köztemető 63-as parcellájában nyugszik, ahol egy faragott kopjafa őrzi emlékét. Temetését követően Kovásznán, Gyergyószentmiklóson, Fogarason és több erdélyi városban róla prédikáltak a református templomokban; Kovásznán éjfélig harangoztak, elkísérve őt az égi ösvényre. Emléke, ÉletMűve: örök kincsünk.
Ajánlott olvasmány – az unoka üzenete
Ferencz Éva az emlékezésben külön is kiemelte az írónő unokáját, a Chicagóban élő Rebecca Makkai írót. Az ő, nagymamájáról szóló írását Tasnádi Kinga fordításában, itt lehet elolvasni:
„Rózsa, a nagymamám továbbra is tanít engem”
Látogatási információ
Nyitvatartás hétfőtől péntekig 9-15 óra között, szombaton 9-12 óra között: Covasna, str. 1 Decembrie 1918, nr. 9.
A kovásznai református templom melletti papilak irodalomtörténeti emlékhelyként csoportok számára programon kívül is látogatható, de ehhez előzetes telefonos egyeztetés szükséges.
Elérhetőség: +40267 340 312
Felhívás
-
Nyissunk ki ma egy Ignácz Rózsa-könyvet.
-
Kérdezzük meg egymást: „Ismered Ignácz Rózsát?”
-
Érjük el, hogy legalább egyvalaki a mai napon rákeressen a nevére.
-
Beszélgessünk róla – és vigyázzunk rá, most és mindörökké.