Durus vagy Skleros? Kézai nem tévedett? Bizánci követ rejtőzhet a krónika homályos neve mögött? Csomakőrösi-Kovásznai tudományos Csoma-konferenciánk Kézdivásárhely mellől sokadszorra visszatérő előadója Sántha Attila költő, nyelvész és néprajzkutató, aki ezúttal arra vállalkozott, hogy egy középkori név mögött valós történelmi személyt azonosítson. A krónikai homály és a bizánci diplomácia metszéspontjában egy meglepően aktuális kérdés is megjelent: hogyan olvassuk újra saját eredetmítoszainkat?
Történelem vagy legenda? Egy krónikai név újraértelmezése
Miután múlt héten publikált előadásunk, Bognár Ferenc kutatása eddig több mint 1,7 ezer megtekintést és 19 kommentárt tudhat magáénak, ezúttal újabb ismeretterjesztő előadásra és vitaműhelyre hívjuk meg Önöket.
A 13. századi krónikás, Kézai Simon híres művében – A hunok és a magyarok cselekedetei – különös módon említi, hogy a hunok avagy magyarok másodszor Jézus születése után 872-ben jönnek be Pannóniába. A történet szereplője egy ismeretlen alak:
„...Görögországot egy bizonyos Antonius Durus, Theodorus fia kormányozza.”
Kövessék a CsomaTube-ot, és maradjanak velünk a teljes sorozat végéig!
Sántha Attila előadásában e név jelentését és történelmi kontextusát járja körül. Először is rámutat arra, hogy Antonius Durus a későbbi forrásokban nem szerepel, s így sokáig a történetírás csupán irodalmi eszköznek, „névhelyettesítésnek” tekintette őt.
A katalizátor: 1976 és a bizantinológia áttörése
A történeti értelmezést azonban egy modern tudományos felismerés indította el új irányba. 1976-ban Werner Seibt bizantinológus bebizonyította, hogy a Durus név a görög Skleros vezetéknév latin fordítása – mindkettő jelentése „kemény”.
Ez a fordítási megfeleltetés tette lehetővé, hogy a 10. századi bizánci forrásban említett Niketas Skleros, aki a Georgius Monachus Continuatus szerint 894-ben Árpád és Kusán vezérekkel tárgyalt, azonos lehessen Kézai Simon „Antonius Durusával”.
Sántha Attila így rámutat: Kézai valójában egy létező történelmi személyt nevez meg, csak épp latin fordításban – ahogy az akkoriban teljesen szokványos volt.
Az előadás új fényt vet a magyar honfoglalás korára, és egyúttal történeti hitelt ad Kézai Simon sokszor vitatott krónikájának. Az előadó szerint ez a felismerés nemcsak egy elfeledett név rehabilitációja, hanem a magyar–bizánci kapcsolatok értelmezésében is fontos támpont.
A mítosz és a forrás sokszor közelebb áll egymáshoz, mint gondolnánk – csak meg kell találni a nyelvi hidakat.
Várjuk hozzászólásaikat, észrevételeiket!
Felvételünk a 35. Csoma Napok keretében szervezett "Kőrösi Csoma Sándor – A magyar eredet olvasatai" című konferencián készült.
Fényképezte: Dimény Gergő, Ferencz Boglárka
Segítene?
Ha szeretne adományával támogatni munkánkat, megteheti egyesületünk bankszámlaszámlájára.
Adataink: Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola
BRD GROUPE SOCIETE GENERALE
IBAN
RON: RO24BRDE150SV01667561500
HUF: RO81BRDE150SV05146781500
Hálásan köszönjük!