Tisztelettel meghívjuk Önt, kedves családját és barátait 2025. szeptember 3-án du. 6 órakor Kovásznán a Csoma Emlékközpontban tartandó, dedikálással egybekötött könyvbemutatóra, melyen a jelenleg Budapesten élő, székelyföldi származású író, Hegedűs Imre János „Toronyember fekete utakon” című, gróf Mikó Imre életregényét mutatjuk be - amelyből egy részletet ízelítőil már itt elolvashatnak..
Az írót Dr. Lepp Gazdag József kérdezi.
Ugyanakkor értesítjük az érdeklődőket, hogy a Kovásznai Napok idején gróf Mikó Imre életpályáját, szellemi hagyatékát bemutató magángyűjtemény tekinthető meg az Iskola utca 6. sz alatt (a Janka-lakban).
Nyitvatartás: 9-12 és 15-18 óra között.
Tájékoztatjuk továbbá a tisztelt érdeklődőket, hogy meghjvottainkkal 2025. szeptember 4-én délelőtt 10 órától meglátogatjuk Orbaiszék nagy szülötte megkeresztelésének helyszínét, a zabolai vártemplomot és koszorút helyezünk el a templomkertben, Gróf Mikó Imre szobránál.
Ha tehetik, tartsanak velünk!
Gróf Mikó Imre, avagy "Erdély Széchenyije"
Gróf Mikó Imre 1805. szeptember 4-én született a háromszéki Zabolán, 1876. szeptember 16-án hunyt el Kolozsvárott.
A reformkorban tisztségviselő volt a Guberniumnál, 1847–1848-ban Erdély főkincstárnokaként, 1848-ban rövid ideig főkormányzó-helyettesként tevékenykedett, az abszolutizmus idején a magyarság első számú vezetőjének számított. 1860–1861-ben ideiglenes főkormányzói, 1867 és 1869 között közlekedésügyi miniszteri székben ült, miközben a közéletben, valamint az egyházi életben is számos rangos tisztséget töltött be. Erdély Széchenyijeként olyan intézmények talpra állításában, megalapításában vállalt meghatározó szerepet, mint a Kolozsvári Nemzeti Színház, az Erdélyi Gazdasági Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület vagy éppen a már említett Székely Mikó Kollégium.
Gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije.
Fotó: Korabeli portré
1840-ben vette el feleségül Rhédey Mária grófnőt, de csak kilenc évet tölthettek együtt, miután nője 1849 márciusában elhunyt.
Négy gyerekük közül a családfő halálakor már csak Anna élt, aki 1880-ban feleségül ment Pejacsevich Artúr grófhoz, és Nógrádludányba költözött. Erdélyt elhagyva magával vitte a családi ereklyéket, amelyeket gyerekeire, Endrére és Máriára hagyományozott.