A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola szervezésében találkozóra került sor Benke László Budapesten élő magyarországi költő, író és kiadóalapító részvételével, aki legújabb, Virágok a roncstársadalomra című kötetét hozta el Kovásznára. A költő, akit az est elején Ferencz Éva egyesületi elnök házigazdaként köszöntött, 82 évesen is szenvedéllyel vallott hivatásáról, társadalmi felelősségéről és a szó hatalmáról – „fegyverként, de, remélem, nem agyon sújtásra”, ahogy fogalmazott a Csoma Emlékközpontban zajló irodalmi esten beszélgetőtársa, Gazda József kovásznai tanár, író, egyesületünk tiszteletbeli elnöke kérdéseire.
„Szó nélkül nem élhetünk” – egy költő hitvallása
A beszélgetés első részében Ferencz Éva olvasta fel a meghívott önéletrajzát, így már a nyitányban képet kaphattunk a munkássorból költővé vált szerző céltudatos hivallásáról, formáló környezetéről, vitaközegéről. Ugyanakkor a beszélgetést vezető Gazda József méltatta Benke László pályáját és szerepvállalását, kiemelve:
„Benke abba a generációba tartozik, amely a költészet őshivatását teljesíti: küzdelmet visz azért, hogy a társadalmat jobbá tegye és az embert.”
Mint megtudhattuk, a meghívott számára a szó nemcsak kifejezőeszköz, hanem morális felelősség is. „A szóval sújtani is lehet, – remélem, nem agyon sújtani –, számomra fegyver is.”
A közönség soraiban többek számára is megrendítően hatott, amikor Benke László így vallott:
„Szó nélkül, emberi kapcsolatok nélkül, anyanyelv szeretete nélkül nem élhetünk.”
Költészet, közélet, túlélés
Benke László szerint az igazság testvére a szépség.
Az est során felidézte, hogyan vált költővé: csepeli gyári munkásként kapcsolódott be az irodalmi vitaklubok világába, ahol azt tanulta meg, hogy az igaznak hitt gondolatokért ki kell állni. „Ez segített kiemelkedni a gyötrelmes köznapi életből” – mondta. Benke László szerint a költészet nem menekülés, hanem aktív jelenlét a világban:
„Számomra a költészet az Igazság testvére. Ki kell kaparni a szépséget magunkból és a világból – ez rabul tudja ejteni az embert. Olyan, mint az élet. Mint a szerelemben is – ott is harcolunk.”
A beszélgetés során szóba kerültek a történelmi sebek (Trianon, kivándorlás, identitás), valamint célzások szintjén az aktuálpolitikai párhuzamok is, beleértve az erdélyi magyarság tömeges kivándorlását külföldre. A találkozó során mind a párbeszéd, mint a felolvasott költemények alapján érzékelhette a hallgatóság: Benke László műveit egyfajta szorongó felelősségérzet hatja át – nemzeti és emberi szinten is.
Könyvek, emlékek, hagyaték
Benke több mint harminc éve működő saját kiadójánál megjelent köteteiről is beszélt, melyek között számos válogatott verseskönyv is található: „Próbára tevő élet volt az enyém. Mindenkié az, és mindig csak az egyén tudja pontosan, mit élt át – ezt nem lehet átadni.” Az est végén Gazda István fejezte ki köszönetét a jelenlétért, gondolatai pedig nagybátyja, Gazda Ferenc tanár emlékét idézték fel, akit 1957-ben tízéves munkaszolgálatra és vagyonelkobzásra ítéltek.Az est végén pedig a szerző köteteit hosszasan dedikáltatták a résztvevők.
Köszönjük mindenkinek az együttlétet, vendégünknek a tartalmas jelenlétet!
Kapcsolódó képtárunk itt.
Beharangozónk, videórészlettel, itt.